Sötétség..
Csak egy sötét lyukba éltem egész életem.
Most végre kijutottam a világosba, de ez rosszabb, mint a sötét.
Halotak hullák mindenhol
Vér hullik az égből
Sikolyok minden honnan
Fájdalom az emberekbe és magány
Hát hova jöttem én?
A sötétségből a még sötétebbe?
Félek, rettegek..
Régebben mindig mosolyogtam, és ahogy felnövök egyre több sírok
Napjaim összemosódnak és csak könny fedi őket
Régebben minden nap egy csoda volt most meg csak egy fekete nap
Hát ez lesz, ha felnövök
Sose leszel vidám többet?
Félek, felnőni inkább maradok örök gyerek
Aki sose sír mindig nevet.
Vagy inkább meghalok, mos!
Boldogan és vidáman
Hogy így emlékezzenek rám:
- Az a vidám kislány…
Ne úgy hogy:
- Az a szomorú magába zárkózott lány…
Hát ez az én életem monológja.
És itt a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése