2011. február 20., vasárnap

TrümpápáTrümpápá

Sötétség..

Csak egy sötét lyukba éltem egész életem.

Most végre kijutottam a világosba, de ez rosszabb, mint a sötét.

Halotak hullák mindenhol

Vér hullik az égből

Sikolyok minden honnan

Fájdalom az emberekbe és magány

Hát hova jöttem én?

A sötétségből a még sötétebbe?

Félek, rettegek..

Régebben mindig mosolyogtam, és ahogy felnövök egyre több sírok

Napjaim összemosódnak és csak könny fedi őket

Régebben minden nap egy csoda volt most meg csak egy fekete nap

Hát ez lesz, ha felnövök

Sose leszel vidám többet?

Félek, felnőni inkább maradok örök gyerek

Aki sose sír mindig nevet.

Vagy inkább meghalok, mos!

Boldogan és vidáman

Hogy így emlékezzenek rám:

- Az a vidám kislány…

Ne úgy hogy:

- Az a szomorú magába zárkózott lány…

Hát ez az én életem monológja.

És itt a vége.


2011. február 19., szombat

Újra itt (:

Hát mostanában nem nagyon írogattam : O
Ideje újra elkezdenem (:

Szóval...
Volt egy fiú.
Több mint 5 hónapja bejött nekem..
És pár napja úgy megutáltam hogy arra nincs szó...

És van egy barátnő.
Vagyis 3 (:
Az első teljesen oan mint én még a neves is ugyan az (:
A másodikban megtaláltam az elveszett részem. (:
A harmadik a legkülönlegesebb hiszen ő az aki mosolyt tudni csalni könnyes arcomra(:
<3

És van egy barát.
Egy lelkitárs.
Érte mindent.
Madárka szó jellemzi őt a legjobban (:

Hát röviden most ennyih(:
Puszi: Johanna Dropdead




Nem kell más, úgy kívánom a szádat,
Csókolni a kezed, a lábad,
Érezni a bőröd illatát,
Nem kell más
Jó a kocsiban, a kádban,
Jó a fűben, az előszobában
Nekem mindegy hol jön ránk

Nem kell más!
Nem értek a szóból,
Sose legyen elég a jóból,
Örökre elcsábítottál!
Nem kell más!
Úgy akarlak téged
Nem érzed, megőrülök érted,
Adj hát nekem egy éjszakát!
És nem kell más!...